amikor már azt hinném..

21jan10

Mostanában valahogy csak akkor tudok írni ha nincsenek a dolgok egészen

rendben. Úgy érzem kicsit kiestem a fejemből.Folyamatos szeretethiány..egyedül érzem magam. Nem mondható dekoratív viselkedésnek amit pár embertől kaptam, az okát még mai napig nem tudom csak sejtésem van róla. Ez annyira nem is zavar.. Az már jobban aggaszt ami apám és köztem van, tulajdonképpen semmi. Itt vagyok lassan tizennyolc évesen és nem ismerem őt. Jóformán azt sem tudom, mit szeret és mit nem. Néha felhív mi újság velem és ennyi, közös témánk nem igen van így hát nem is erőltetjükm ezt érzem.Szeretnék újra kicsi lenni és átélni amikor elvitt rallyra, megmutatta hol focizik vagy amikor csak vele lehettem. Mind ez van akit nem érdekel és van aki nem érti miért pont itt mondom el ezeket. Csupán csak magam miatt.Úgy érzem ha így folytatom elbukom  a vágyaimat, a karrieremet. Egy ideje már eldöntöttem az álmomat amit szeretnék megvalósítani. Pszichológia, szociológia… hűűűhaa. Persze, persze hallottam már majd te is bekattansz sztrorik tömkelegét de engem ez akkor is vonsz. Azon leszek ezentúl minden erőmmel , hogy ezeket megvalósítsam.Vannak bizonyos biztospontok az életemben és úgy gondolom anya és örökhármas is ilyen.

Kategória:1   |  Closed